További verseimet találod itt

 

Téli töredék

Nézem az arcom, széllel dacolva, a téli égen -
jó volna magamat megtalálni a hópihékben...
jó volna csontváz ágaik közt szépnek látni a fákat -
jégvirágba borult mezőkön árnyak járnak...

*

Ébren vagyok vagy álmodom,
Rakodok üres polcokon,
Rakom az életem halomba,
Álmok bújnak ki alóla...

*

Őrzi az úttest a lábnyomod,
Tested melegét a padok,
Hajadat, őszülő bajuszod,
Hangod, mit sosem hallhatok,
Titkokat rejtő két szemed -
Sejtjeim őrzik a létedet.

 

Neked

Ez a sok év úgy elszaladt.
Csak nézek utánuk mélán...
Az egyetlen biztos pont Te vagy,
hogy bárhol is legyek, vársz rám.

Melletted nőttem föl, veled
lettem nővé a lányból!
És érzem, ha simogat kezed,
hogy szerelmed most is lángol...

Ez a sok év úgy elszaladt...
De vár még ezernyi szép szó...
Majd ülünk a lombos fák alatt.
...mert melletted hallgatni is jó.

(Ráncok futnak a homlokon,
porhó ül kócos hajadban...
Lehet, hogy már csak álmodom?
Elringok ölelő karodban)

Mikor az éj hálója lebben

Megcsillan barna szép szemed,
aludni volna jó veled,
mikor az éj hálója lebben,
egy ágyban összebújni, ketten,
s ahogy felfedez titkokat,
érezni puha bajszodat...

és testet ölt sok titkos szenvedély,
az éhes vágy örökké enni kér...

jó volna egy kis őrület,
simogatni a bőrödet,
mikor az éj hálója lebben,
egy ágyban elaludni, ketten,
és álmodni volna jó veled,
hogy ébren ne fájjon nélküled...

Tacepao

Azt hiszem bezárom a boltot.
Elég.
Mert csak úgy történnek a dolgok.
Beleszólásom sincs magamba.
S ha jönne, aki betakarna,
lelép,
mielőtt bármit is akarna.
Hát kiírom ide a falra,
hogy a lelkemet többé nem teszem ki.
Ennyi.
Ha eljöttök, majd olvassátok.
Na, jól odatettem alátok!
Barátok...

Se szerelem, se harag

Se szerelem, se harag,
csak kérdőjelek.
Minden, ami maradt,
hogy szerettelek.
Talán nem volt elég.
Ki tudja már.
Talán visszajössz még,
ha elmúlt a nyár...

Még az enyém voltál,
s én a tiéd,
amit eltitkoltál,
tudtad már rég.
Mégis visszavárlak.
Cammog az idő -
Egyedül a bánat
kősziklává nő.

Se szerelem, se harag,
csak kérdőjelek.
Örök szégyen marad,
hogy hittem neked.

Valaki jár

Valaki jár itt legbelül...
beül a szív közepibe,
ócska kis nótát hegedül,
a cipőjét se veszi le...

Valaki jár itt legbelül...
végighever a szívemen.
Néhány könnycseppet letöröl.
Sosem szólít a nevemen...

Valaki jár itt legbelül...
Az arca mindig változik.
Néhány álmot is összetör,
és aztán csendben távozik...

Erotika

Dobd el a ruhád,
és állj elém csak úgy...
hadd nézzelek.
És rám ne haragudj,
ha megkívánlak...
csak állj előttem, állj!
S ha megcsókollak, ne kiabálj.

Csak suttogd, hogy jaj, ez jó nagyon,
és érezzem kezed a hátamon...
Vedd le a ruhám,
jaj, hadd legyek tiéd!
Simogass, ölelj,
a tűz itt bent hogy' ég...

Gyere, csak gyere,
karmolj és harapj!
Ne siess úgy...
kicsit még maradj,
zihálj fülembe...
testem megfeszül...

Jaj, milyen jó vagy
így, meztelenül!

Bennem vagy már,
és én benned vagyok...
A gyönyör kohóján
jaj... elolvadok.

Méz

Csorog a méz,
csak csorog,
ragadós massza,
tocsog.
Ha belémnyúlsz,
rádtapadok.
Életízesítőd
vagyok...

...és majd

Indulni kell, ha fájnak
bennem a régi vágyak,
indulni kell, ha égnek
bennem hamis remények,
indulni kell, ha érett
kalászként hajlok érted...

Hátamon itt a múltam,
belőle nem tanultam,
benne van minden álmom,
gőgöm és gyávaságom,
benne az összes bűnöm,
jó nagy kupacba gyűröm...

...és majd, ha elindulok és odaérek,
frissen vasalva húzom elő
batyumból a tisztességet...

 

...és majd

(második változat)

Indulni kell, ha fájnak
bennem a régi vágyak,
indulni kell, ha égnek
bennem hamis remények,
indulni kell, ha érett
kalászként hajlok érted...

Hátamon itt a múltam,
belőle nem tanultam,
benne van minden álmom,
gőgöm és gyávaságom,
benne az összes bűnöm,
jó nagy kupacba gyűröm...

Sáros ösvényen járok,
batyumtól meg nem válok...
és majd, ha odaérek,
akkor a mélyére nézek,
s ami mocskos volt benne,
most mintha tiszta lenne...

Jószagú régi álmok...
Ropogós boldogságok...
Hagyom, hogy szívig érjen...
S vigyázva, meg ne gyűrjem,
úgy húzom elő régen
kivasalt tisztességem...

 

Nem segít

nem jöttél hiába vártalak
álltam a néma fák alatt
eső szemerkélt csendesen
arcomra hullt és fájt nekem
és múlt az idő egyre csak
esőáztatta házfalak
tövében vártalak egyre
nem jöttél velem szembe
hazafelé indultam akkor
körülbelül úgy este hatkor
s megírtam ezt a verset itt
de hát hiába nem segít

Te

Ha ébren vagyok is, Rólad álmodom,
Téged ölel át két árva karom,
a Te tested melegét, a Te bőröd illatát...
a Te szíved dobogását hallgatom.

Jaj, ez a vágy könyörtelen,
dacolhat vele az értelem -
Ölelő karodra, suttogó szavadra,
ízedre vágyom én szüntelen.

Volt egy nyár

jön az ősz nőnek az éjszakák
előkerül a nagykabát
sírnak a felhők és a fák
levedlik a nyári ruhát
lucskos avarban lépkedünk
s bár kapna utána két kezünk
a szabadság oly messze már
csak álmodtuk hogy volt egy nyár

Űrben

Magas az ég, sok a csillag.
Mégis elhittem, hogy itt vagy.
S néha, egy-egy sötét éjen
visszatükrözöd a fényem.

De csak az űr, ami zúg benn...

 

Havas

Pici pihékben hull a hó,
fehér az ég - jön Holle anyó,
dunyhát ráz fejünkre - kinevet:
Hogy' fáznak a buta emberek!

Pici pihékben hull a hó,
messzire szállni volna jó,
ahol a dunyha nem szakad...
Ott volna jó a hangulat...

Sűrű pelyhekben hull a hó,
fejünkre száll a takaró...
alá elbújni jó veled...
(Ez volt egy téli versezet)

Kicsikém

Anyámra vágytam -
te jöttél velem.
Átúsztunk együtt
kilenc tengeren...
Öledbe bújtam,
ringatott a szél,
sóhajok szálltak...
Mint ki hazatér...
Kicsikém - súgtad.
S fogtad a kezem.
Veled szállt égbe
kilenc életem...

 

Kiskapu

kiskaput nyitottam
ahol ki-be járnak
melegednek nálam
aztán továbbállnak
kiskaput bezárok
bennmarad a meleg
de én mégis fázok
egyedül rettegek
sarokba kucorgok
várom azt a jelet -
gyertek már barátok
falakat törjetek

 

Ma

Pihézik a hó.
Gurulnak számba a pelyhek,
ahogy az ég felé kacsintva figyellek...
Szememben még a tegnapi álom.
Tágra tárom.
És kisimulnak a ráncok itt belül,
ahogy a szívem
e tisztasággal elvegyül.

 

Közelgő születésnapom rémületében

Ráncolódom,
mint a lepedő,
mit összegyűrt az éjszaka.
Az időnek
néha karma nő,
és szívemet karcolgatja.
Tükörképem,
a bambanő,
esik-kel egyfolytába' -
A léleknek
néha szárnya nő,
hogy önmagát megtalálja.

(Ráncolódom.
Öregasszonnyá válok hamarost.
Rádfonódom.
Játszol-e vélem kakasost?)

 

Egyszerű...

(aki ismer, az tudja...)

Egyszerű vagyok, mint a pofon,
ami ott landol az arcodon,
egyszerű, mint a porcelán,
mi széttört a konyha falán,
egyszerű, mint az éjszaka,
amikor nem jöttél haza,
egyszerű, mint a lámpafény
a szobámban, hogy ne féljek én,
ha nem ragyognak csillagok...
ennyire egyszerű vagyok.
S ha reggelre bonyolult leszek,
majd én kérem elnézésedet...

Egyedül

Tóni zenéje inspirált

Feküdtem a mezőn,
jött felém az ég,
esőcseppként hulltam
magamba s beléd,
repültem az égen,
alattam a föld
virágtakarója
belül mohazöld...
perdültem a széllel,
akár egy levél -
elpihenni vágytam
Isten tenyerén...

http://dunapart-cafe.net/index.php?page=showamusic&id=96&lstpg=ylc&type=3

A tegnapba mindig belelépek

Belebotlok elhagyott napokba,
figyelem, hogy hullnak darabokra.
A tegnapba mindig belelépek,
nem is keresem már a miértet.

Érzem, követnek láthatatlan,
futni előlük elfáradtam.

A mába talán még beleférek.
A holnapok úgyis utolérnek.

Este veled
Julinak

Oly törékeny volt a pillanat...
Elindultunk egy ernyő alatt,
az eső hullt,  én hallgattalak.
Nem születtek számra a szavak.

Súgtam akkor magamnak, beszélj!
A pillanatnak most lába kél...
Csak az eső vert fejem felett
szívemmel azonos ütemet...

Oly törékeny volt a pillanat...
Ölelésed a lépcső alatt,
és most bennem ez a zűrzavar...
Mi ez, hogy ennyire felkavar?

Sosem jönnek velem a szavak,
de tollamból betűk hajtanak,
és míg belül ver a zivatar,
szavakká áll össze majd a zaj...

Lesz még egyszer tűnő pillanat?
Lépkedünk az esős ég alatt,
számról tán majd elhangzik a szó:
együtt veled az igaz is való...

A legtöbb... 

Kinyitottál a világra.
Már tudom:
nem én vagyok az egyetlen
hibája.

Az alkotó megjegyzése:
...amit adhattál.

Dünnyögő


Üvegfalak vesznek körül,
üvegfalak kívül-belül...
Már a gondolat is fáradt,
két karodban vetek ágyat.
Hűlt helyemen úgy didergek,
terítsd reám a szerelmed...

Reinkarnáció ?

Ha kijelentkezek
egy kattintással
az életből,
regisztrálhatok-e
újra
valami másik néven...?

Patak

Kiáradtam, elöntöttem,
hordalékkal telítődtem…
Hogy magamat tisztán lássam,
futásomban légy a társam,
s fényes kövek hátán futva,
lassú eső, moss tisztára…

Kapaszkodóban

tenyerembe köptelek
hogy megtartsam magam
amikor beléd kapaszkodom

Vagy

 

gyomrom közepén ülsz néha
vagy végigfutsz gerincemen
görcs a toll hegyén ha írna
tenyeremen vérző sebem
vagy végtelen filmnegatív
előhívhatatlan képek
elhalkuló dallama hív
nyugtalanító zenének

ujjaim hegyén ülsz néha
vagy végigfutsz tenyeremen
görcs vagy gyomrom közepében
repedés a gerincemen


 

Oldalmenü
Diavetítő
Naptár